Az első hónapot kissé beárnyékolta, hogy voltak kezdeti nehézségek hormonális problémák, és női fertőzések miatt, és a főiskola elvárásai, szakdolgozat, és államvizsga is nehezítette ezt az időszakot. Külön-külön mind a két feladat nagy lett volna, de így együtt sok álmatlan éjszakát okozott az első hat hónapban. Az utolsó trimeszterben a vizsgák súlya már nem nyomta a hátamat, ami nagy könnyebbséget jelentett.
Egy hatalmas hordóhoz hasonlíthatnám akkori önmagamat, aki még ráadásul fújtatott is a forró nyárban vasalgatva a kis jövevény ruhácskáit, mert a fertőtlenítés fontos. Több órát melóztam a ruhákkal, pelenkákkal többször a hasammal majdnem felborítva a vasalódeszkát. A hetedik hónaptól óvatosan ültem buszra, mert az egyensúly, és mozgáskoordináció általam eddig sosem tapasztalt mélységekre süllyedt, nem beszélve a 20 percenkénti mosdóba rohangálásról. A 8.-ik hónap körül meg a kisasszony fejjel lefelé fordult készülve a megszületésre, és előszeretettel bokszolgatta, fejelgette a hólyagomat. Amikor az öt perces séta alatt a patikába 3-szor álltam meg fölszisszenve a fájdalomtól, rájöttem, hogy egy ideig nem megyek pl. kirándulni, és kis maratont sem futok. Ha nem lett volna 35-40 fok kicsit segített volna a helyzeten. Nagyon vártam már a kis kopaszkás pelyhes hajú szép arcú szöszi babát, akit  álmaimból ismertem.