A várandósság hónapjai nem csak a vizsgák miatt voltak stresszesek, kezdetben megjelent a progeszteron hormon hiány, amit mesterségesen kellett pótolni, mert nem tudott létrejönni a tapadás, de időben kiderült, így nem volt vetélés, majd a ph. eltolódás miatt különféle fertőzésekkel kellett orvoshoz rohangálnom, koraszüléssel riogattak. Hamar kiderült, hogy a nőgyógyászom egy lelkiismeretlen pénznyelőgép, aki ahelyett, hogy hólyaghurutom miatt tenyésztésre küldött volna egyik antibiotikumot, a másik után adta, amelyek kinyírták a bélflórámat, a gyulladás viszont egyre jobban elfajult. Három hónap kínlódás után elegem lett, és elmentem a MÁV Kórházba az unokatestvéremhez, ott kiderült a steptococcus B, vagy C fertőzés, ami szülés utáni 24-48 órában a babánál légzési rendellenességeket, vagy fél éven belül agyhártyagyulladást okozhat. Mire rendbe jöttem, kb. 6-7 hónapos terhes voltam, és féltem elkezdeni új orvost keresni. A női fertőzéseimet is hasonló "odaadással" kezelte alkalmanként 7000-ért, utána egy évbe telt havi 1 kezeléssel, mire egy tb.-s orvos rendbe hozott "ingyen".
Az év végi hajtás a főiskolán, a mindenféle fertőzések miatti tünetek, és para, lelkileg kissé megviseltek, fontos lett volna a társaság, sok beszélgetés, de a férjem reggel 6-20- ig szinte mindig dolgozott, és többször 22h-kor jött haza. Mivel nem voltak barátaim akkoriban, nagyon magányosnak éreztem magam egy nehéz időszakban. Alig vártam, hogy kibújjon Neszta. Aludni az utolsó trimeszterben tudtam, amikor a legtöbben" végig vakarózzák" az éjszakákat. Talán az agytréner gépem segített, amit az utolsó időszakban újra használhattam.